Detail

Háttal a falnak

A talajművelés visszaszorításának és a teljes lemondásnak az okai a 60-as és 70-es évek első nagy megszorításai. Ez egybeesik a meglehetősen későn betakarított szemes kukorica elterjedésével. Egyre nehezebbé vált a szántás után, vagy nagyobb mennyiségű betakarítási maradékba vetni. A minimális talajművelés volt az első lépés, amely előkészítette az utat az Arvalis kísérleteihez, Boigneville-ben, a Párizsi-medencében. A 70-es évektől kezdve összehasonlították a talajművelés nélküli művelést, a minimális talajművelést és a szántásos művelést. Bár a talajművelés nélküli művelés akkoriban inkább másodlagos volt.

De mint mindenhol máshol a világon, ez az elképzelés is egyre inkább elfogadottá vált. Hirtelen tele lett a piac a megfelelő gépekkel. Az úttörők ragaszkodtak a no-till ötlethez, de már a 90-es években már nem ők voltak az egyetlenek. Az első KAP-eredmények és a gabonaárak összeomlása sok mindent megkérdőjelezett. Nem szabad elfelejteni a franciaországi sajátos helyzetet. A földek nagy része agyagos-meszes talajú, és nehezen művelhető. A terméshozamok nem felelnek meg az angliai vagy az észak-németországi szintnek. Az állattenyésztéssel felhagytak, és a gabonatermesztést kiterjesztették – ez növelte a gazdasági kockázatot, és döntésre kényszerítette a gazdákat.

Megoldást kellett tehát találniuk a jövedelmezőség biztosítására, kedvezőbb munkára és a gazdaságok növelésére. A franciaországi természetvédelmi gazdálkodás ebben a kaotikus történetben gyökerezik, és akkoriban csak a gazdasági hatékonyságot kereső megoldás volt. A gazdák időt, üzemanyagot és gépeket takarítottak meg. Ez volt a HORSCH Seed-Exactor fénykora. Franciaország pedig tökéletes piaca volt. De ez volt a nagy bukások ideje is, különösen a 90-es évek vége felé, amikor két nagyon csapadékos tél még a legnagyobb rajongókat is keményen megviselte. Szerencsére a sikerek elég nyilvánvalóak voltak ahhoz, hogy ezt a módszert tartósan meghonosítani lehessen.

Új szereplők és a módszerek elterjedése

Ugyanakkor megalakult az APAD (Association pour une agriculture durable = Szövetség a fenntartható mezőgazdaságért) és a BASE (Biodiversité, Agriculture, Sol et Environnement = Biodiverzitás, mezőgazdaság, talaj és környezet) hálózat, amelyek a természetvédelmi gazdálkodás módszerén alapulnak. Ezek a hálózatok hozzájárultak a különböző országok közötti tudáscseréhez, és új tapasztalatokat és információkat hoztak Franciaországba. Ebben az időben alapítottam meg a TCS-t. Az egyesületeknek, a folyóiratnak és néhány más felvilágosult agronómusnak, mint Claude Bourguignon és Lucien Seguyet, köszönhetően a mozgalom egyre jobban strukturálódott, és megkezdődött a tudás célzott felhalmozása.

A kis hibák gyakran nagy felfedezések okozói! Például észrevettük, hogy jól illenek egymáshoz a keresztesvirágúak és a hüvelyesek. Így a repce és a bab kombinációja inkább véletlenül honosodott meg Bretagne-ban. A módszer szempontjából ez nagy előrelépés volt.

Ezután a természetkímélő gazdálkodás egyre inkább elterjedt. 2007-ben és 2008-ban az állattenyésztés jelentősen megnőtt, bár úgy gondoltuk, hogy a módszer inkább a nagy gabonatermelő gazdaságoknak alkalmas. Végül észrevettük, hogy sokat tanulhatunk az állattenyésztésből. Egyes gabonatermelők újra belevágtak az állattenyésztésbe. Én is közéjük tartozom!

Régen elmúltak már azok az idők, amikor a természetvédelmi gazdálkodás túlméretes gépekkel felszerelt nagy gazdaságok összetéveszthetetlen jelképe volt. Időközben a módszer minden gazdaságban működik. Egyébként ma már a gyümölcstermesztésben, a szőlészetben és a levendulatermesztésben is alkalmazzák. Tehát a diverzifikált gazdaságoknak van a legjobb kiindulópontjuk az átálláshoz. Például egy gépi együttműködés beruházásaival.

Politikai megerősítés és tudományos elismerés

A téma természetesen jelentős lendületet kapott, amikor a politikusok elkezdtek beszélni a természetkímélő gazdálkodásról. Stéphane Le Foll, aki 2012-től 2017-ig mezőgazdasági miniszter volt, és lelkes támogatója a módszernek, felrázta az agráregyetemeket kijelentésével, hogy fontos az agroökológia és a társalgási gazdálkodás gyakorlása. A gazdaságok támogatására 2014 októberében megalapította a GIEE-t (Groupements d’Intérêt Economique et Environnemental = Gazdasági és Környezeti Érdekvédelmi Egyesületek).

Antonio Pereira, a Haute-Marne megye kereskedelmi kamarájának tanácsadója ezt a hangulatot használta fel a GIEE Agraran-Ecological-Precise elindítására. Ezzel egy időben megalakult a GIEE Magellan, amely sokat foglalkozott a repcével és a kísérő növényekkel.

A kutatásnak meg kellett felelnie a gazdaságok igényeinek. Így a természetvédelmi gazdálkodás hidat épített az európai problémák és a Farm Labs között.

Ma ez a megközelítés szilárd alapokon nyugszik. Nem csak futurisztikus elképzelés. Rengeteg gazdálkodó már alkalmazza ezt a módszert, sokan követnek már most is pozitív dinamikát. Az átállással már a tudásátadás és a támogatás szakaszában vagyunk.

Mi lesz a következő lépés?

A természetvédelmi gazdálkodás a hagyományos és a biogazdálkodás közötti másik útként vált ismertté. Az teszi olyan erőssé, ahogy fejlődött és kezelik. Tisztában kell lenni azzal, hogy a gazdák elkötelezettségének, a hálózat erejének köszönhetően jutott előre. Soha nem volt támogatott vagy támogatott. A rendszer alulról felfelé és nem felülről lefelé fejlődött.

Egyre több gazdaság változtatja meg a művelési rendszerét, erősödik a gépek közös használata. A pozitív dinamika növekszik, annál is inkább, mivel a gazdákat a jelenlegi mezőgazdasági miniszter, Julien Denormandie támogatja, aki nagy szakértő ebben az ágazatban.

2021 egy újabb fordulópont: a műtrágyaárak emelkedése, a gyomirtószerek hiánya, az energiaárak emelkedése... Ez egyben a széndioxid-kampány kezdete is, amelyet húsz éve támogatunk. A gazdáknak esélyként kell tekinteniük ezt, hogy végre rámutassanak az agronómia, a gazdaság és a környezet összefüggésére.

Itt talál további információkat Frédéric Thomas-tól a természetvédelmi gazdálkodásról: agriculture-de-conservation.com